Az emberi elme képtelen, pontosabban fogalmazva nem hajlandó szélnek ereszteni, nem akarja letenni a múltat. Gyönyörűen szemlélteti ezt a két zen szerzetes, Tanzan és Ekido története:
Tanzan és Ekido egy olyan úton lépdeltek, amely a heves esőzés hatására rendkívül sárossá vált. Egy falu közelében találkoztak egy fiatalasszonnyal, aki éppen az úton próbált átkelni, ám a sár olyan mély volt, hogy az tönkretette volna a selyem kimonóját. Tanzan azonnal a karjaiba kapta a hölgyet, és átvitte az út másik oldalára.
A szerzetesek csendben folytatták útjukat. Öt órával később, amint közeledtek a számukra szállásul szolgáló templomhoz, Ekido nem tudta tovább visszatartani magát, és kifakadt:
- „Miért cipelted át azt a lányt az úton?!
Nekünk szerzeteseknek nem szabad ilyesmit tennünk!”
Nekünk szerzeteseknek nem szabad ilyesmit tennünk!”
"A lányt én már több órája letettem. – Felelte Tanzan.
Te még mindig cipeled?"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése